A vacsoraasztalnál Elisabeth és Stefan házigazdaként tökéletes harmóniában működtek együtt. A bor már az első kortyok után felszabadította a hangulatot, és a beszélgetés gyorsan izgalmas, fűtött témákra terelődött. Elisabeth kihívóan keresztbe tette a lábát, szoknyája finoman felcsúszott, felfedve combjának egy részét, amely elég volt ahhoz, hogy Daniel és Sophie tekintetét egyaránt magára vonzza. A mozdulat egyszerre volt elegáns és provokatív, mintha azt jelezné, hogy a vacsora sokkal többről fog szólni, mint egyszerű társasági érintkezés. Ahogy telt az idő, az alkohol és a társaság felszabadította a gátlásokat, a beszélgetés pedig egyre merészebb, sikamlósabb vizekre evezett.

„Párizsban voltunk, egy luxusszállodában,” kezdte Elisabeth, miközben egy sejtelmes mosoly jelent meg az ajkán. „Az a város mindig magával ragad minket. Egyik éjjel, miután vacsoráztunk, eltévedtünk a szállodában. A lift helyett a tetőtéri medencéhez mentünk… és mivel senki más nem volt ott, kihasználtuk az alkalmat. Csak nem volt fürdőruha nálunk, de ez nem zavart minket.”

Stefan felkapta a fejét, és mosolyogva folytatta: „Elisabeth már levette a ruháit, mielőtt egyáltalán felfogtam volna, mi történik. Meztelenül állt előttem, csak a holdfény világította meg a testét, aztán egyetlen szó nélkül beugrott a medencébe. Nem haboztam, én is levetkőztem, és követtem őt. Amint a víz alá merültem, Elisabeth azonnal hozzám simult, és a kezei szinte azonnal a csípőmre markoltak, hogy még közelebb húzzon magához.”

Elisabeth kacéran mosolygott, majd hozzátette: „A víz hűvösen ölelt körül minket, de Stefan érintése azonnal lángra lobbantott. Ahogy közelebb húzott, éreztem, hogy mennyire vágyik rám, és akkor ott, a medence csendjében, gyorsan és szenvedélyesen egymáséi lettünk. Nem volt szükség előjátékra, nem volt semmi más, csak a vágy, hogy minél mélyebben magamban érezzem őt.”

Stefan folytatta: „A víz alig csillapította a mozdulataink hevességét; vadul kapaszkodtunk egymásba, és mire feleszméltünk, már teljesen átadtuk magunkat a pillanatnak. Nem törődtünk azzal, hogy bárki megláthat minket. Csak az számított, hogy újra és újra átéljük ezt az intenzív érzést.”

Sophie szinte átszellemülten hallgatta a történetet, miközben Daniel keze finoman, de határozottan indult el a combján felfelé, a szoknyája alá. Ahogy Stefan és Elisabeth befejezték a történetüket, Sophie érezte, hogy a vágy szinte elviselhetetlenné válik benne. A történet, a házaspár közötti nyers feszültség és Daniel érintései együttesen lobbantották fel benne a vágyat.

A vacsora végeztével Elisabeth szeme kihívóan találkozott Sophie-éval, aki próbált higgadt maradni, de belül már rég elveszett az érzelmek és a vágy örvényében. Elisabeth ezt nyomban észrevette, és mosolyogva felállt az asztaltól. „Sophie, segítenél nekem kicsit a konyhában?” kérdezte ártatlanul, de a tekintetében ott bujkált a kíváncsiság.

Sophie követte Elisabethet a konyhába, ahol a háziasszony egy pillanat alatt bezárta maguk mögött az ajtót. „Látom rajtad, hogy hatással volt rád a történetünk,” kezdte Elisabeth, miközben nekiállt elpakolni a vacsora maradékait. „Mondanám, hogy sajnálom, de valójában egyáltalán nem bánom,” tette hozzá egy kacér mosollyal.

Sophie zavartan felnevetett. „Igen, ez elég egyértelmű volt, ugye?” vallotta be. „Ahogy meséltetek, nem tudtam nem belegondolni… hogy milyen érzés lehetett. Olyan… felszabadító.”

Elisabeth közelebb lépett hozzá, és lágyan megérintette a karját. „Tudod, Sophie, néha a legjobb dolgok akkor történnek, amikor hagyjuk, hogy az ösztöneink vezessenek. Amikor nem foglalkozunk a szabályokkal vagy azzal, hogy mi a helyes. Csak megéljük a pillanatot.”

Sophie mély levegőt vett, és bólintott. „Ez igaz. Azt hiszem, már csak arra vágyom, hogy hazamenjünk és…” a hangja elhalt, de Elisabeth megértette, mit akart mondani.

Elisabeth szeme csillogott a felismeréstől. „Akkor ne is várj tovább. Éreztem, hogy Daniel is ugyanígy van vele. De egy dolgot kérnék tőled,” mondta, miközben visszafordult a pulthoz, mintha csak mellékesen tenné hozzá, „mesélj majd nekem, mi történt, miután hazaértetek.”

Sophie elpirult, de egy játékos mosoly jelent meg az arcán. „Megígérem, hogy beszámolok róla,” válaszolta halkan, de az izgalom ott lüktetett a szavai mögött.

„Jó,” mondta Elisabeth, miközben egy utolsó pillantást vetett Sophie-ra, majd kinyitotta az ajtót, hogy visszatérjenek a vacsoraszobába. „Most pedig menj, és élvezd ki az estét.”

Amikor végül elbúcsúztak, és Daniel kinyitotta az autó ajtaját Sophie előtt, a nő egy pillanatra megállt, érezve, hogy a bőre szinte izzik az izgalomtól. Amint beszálltak az autóba, Daniel kezei ismét Sophie combjára siklottak, és ujjai lassan, de határozottan haladtak felfelé a szoknyája alatt. Sophie alig tudta visszatartani a sóhajt, amikor férje kezei elérték a bugyiját, érezve az anyagon átsejlő nedvességet. A nő teste reszketett a vágytól, és tudta, hogy ez az este még korántsem ért véget.

Amint Sophie és Daniel elindultak az autóval, a levegő vibrált közöttük az izgalomtól. Sophie érezte, ahogy Daniel keze szinte égette a bőrét, ahogy combját simogatta. Az este emlékei, Elisabeth és Stefan története, és az, ahogy Elisabeth konyhai beszélgetésük alatt szinte nyíltan bátorította őt, teljesen eluralták a gondolatait.

„Megálljunk valahol?” kérdezte Daniel, hangjában érezhető volt a feszültség és a vágy, amely egyre inkább az irányítása alá vonta.

„Igen,” válaszolta Sophie halkan, de határozottan.

Daniel nem habozott. A legközelebbi kijáratnál letért az autópályáról, és egy elhagyatott erdei úton hajtott tovább, amelyet alig világított meg a holdfény. Az út végén egy parkoló tűnt fel, amely elég elhagyatottnak tűnt. A fák sűrűjében, a várostól távol, itt senki sem fogja őket megzavarni.

Amint az autó megállt, Daniel egy pillanatig sem habozott. Sophie felé fordult, és szinte követelőzőn húzta közelebb magához. Ajkaik összeértek, és a csók olyan heves volt, hogy Sophie azonnal átadta magát a vágyának. Kezei a férje nyakán simítottak végig, miközben Daniel ujjai ismét megtalálták a nedves bugyit, amely még mindig a vágytól átitatott anyagot feszítette.

„Sophie, megőrjítesz,” súgta Daniel rekedten, miközben egy határozott mozdulattal félrehúzta a bugyit, hogy ujjaival mélyebben érezhesse a nő forróságát. Sophie zihálva mozdult közelebb, és nem is próbálta leplezni, mennyire vágyik férje érintésére.

De Daniel ezúttal nem elégedett meg ennyivel. „Tudod, mit akarok?” kérdezte, miközben ajkaival Sophie nyakán kalandozott. „Azt akarom, hogy megmutasd, mennyire kívánsz.”

Sophie szemei vágyakozva csillogtak, és szinte azonnal kitalálta, mire gondol a férje. Kiszállt a kocsiból, átment a túloldalra, kinyitotta az ajtót, és egyetlen mozdulattal lehúzta Daniel nadrágját. Ahogy a férfi kemény, lüktető pénisze előbukkant, Sophie rá sem nézett, azonnal lehajolt, és ajkaival körülölelte.

Daniel felnyögött, ahogy Sophie szájába fogadta őt, minden mozdulata egyre inkább a kéj határára sodorta. Sophie lassan, élvezettel kezdett el dolgozni rajta, érezve, ahogy Daniel teste reagál minden egyes érintésére. Az erdei parkoló csendjében csak a férfi elégedett nyögései és Sophie mohó sóhajai visszhangoztak.

„Sophie, ez eszméletlen,” nyögte Daniel, miközben kezeivel a nő hajába túrt. „De… most már nem bírom tovább.”

Sophie felnézett rá, ajkai még mindig Daniel merev péniszén, majd elengedte őt, és egy pajkos mosollyal visszaült az autó hátsó ülésére. „Akkor ne várjunk tovább,” suttogta, miközben felemelte a szoknyáját, és félrehúzta a bugyit, jelezve, hogy készen áll.

Daniel gyorsan követte, szinte vadsággal követelve Sophie testét. A nő széttárta a lábait, és érezte, ahogy férje keménysége azonnal megtalálja a bejáratot. Egyetlen mély lökéssel teljesen magáévá tette őt, és Sophie testén azonnal végighullámzott a gyönyör. De Daniel nem állt meg itt; mohó vággyal markolta meg Sophie könnyű felsőjét, és egyetlen mozdulattal felhúzta, hogy szabadon hozzáférjen a nő telt, gyönyörű melleihez.

Sophie felnyögött, ahogy Daniel ráhajolt, és a szájába vette az egyik mellbimbóját. Nyelve gyengéden, mégis követelőzőn játszott a megkeményedett bimbón, miközben szívta és harapdálta, felváltva kényeztetve mindkét mellét. Sophie teste ívbe feszült a gyönyörtől, ahogy Daniel kezei és ajkai egyre inkább felkorbácsolták a vágyát. A nő teljesen átadta magát férje kényeztetésének, minden egyes érintés és lökés fokozta az élvezetet, amit együtt éltek át.

„Daniel… még…” zihálta Sophie, és Daniel még mélyebbre hatolt, miközben tovább kényeztette a nő mellét, szinte vadul harapva és szívva, hogy a gyönyör hullámai egyre erősebben söpörjenek végig Sophie testén. A férfi kezei Sophie csípőjén pihentek, szorosan tartva őt, miközben minden egyes lökésük újabb és újabb hullámokat indított el bennük.

Végül Sophie teste megfeszült, és egy mély, elnyújtott sóhajjal adta át magát a gyönyörnek. Daniel is elérte a határát, és egy utolsó, mély lökéssel ő is átadta magát a beteljesülésnek. A két test szorosan összefonódva pihent meg az autóban.

Ahogy a légzésük lassan normalizálódott, Daniel Sophie szemébe nézett, és egy fáradt, de elégedett mosoly jelent meg az arcán. „Ez egy felejthetetlen este volt,” mondta halkan, miközben gyengéden megcsókolta a nőt.

Sophie mosolyogva visszacsókolt. „És még nem is ért véget,” válaszolta lágyan, tudva, hogy az otthonuk nyugalma és intimitása még rengeteg lehetőséget tartogat számukra.

Az erdei parkoló csendjében, a fák sűrűjében, a holdfény alatt a két szerelmes élvezte a pillanatot, tudva, hogy az est, amely Elisabeth és Stefan történetével indult, most már teljesen az övéké lett.